Egy álom üzenete

Valaki álmában látogatóban járt Istennél. Bekopogott, hogy beszélgetni szeretne vele, ha van rá ideje. Az Úr elmosolyodott
és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba, mégis nehezükre
esik gyermekinek lenniük.
Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, és hajszolják a magukat, s hogy megfeledkeznek a jelenről s a jelenben egymásról, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik át se külön, se egymással!
Üresen kong az életük.
Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
-Atyaként mit szeretnél, ha gyermekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb,
hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.
Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek
begyógyuljanak. S, hogy ne a bűntudat vezérelje őket, hanem tiszta egymás iránti szándék, és gondolatok, amely még a hibás döntéseiket is
képes felülírni a szeretet által.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. És azokat is, akik mélyen éreznek
és megtanulták kimutatni az érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak, s ez nem hiba, csak más látószög, amit egyeztetni tudnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.
Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszönte a szavait, Isten pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük. )

-----------------------
" ha félek is benned bízom... ember mit árthat nekem ?" (Zsol 56,4.12)